egyedül

..de nem magányosan. Emese nem jön. Hirtelen történt, egész egyszerűen nem engedte el a munkahelye. Valahol nyilván hibás, hogy ez nem egy fél évvel ezelőtt derült ki, de most már mindegy. Engem ez persze rosszul érint, mert nagyon sok felárat kell fizessek mint "solo traveller". Mivel nem volt és nincs a fejemben az, hogy ez az egész mennyibe fog kerülni, így azt sem tudom kiszámolni, hogy így most mennyivel több valójában. De úgysem az anyagi oldal számít egy álomban. Egyszerűen csak át kell fordítani egy más fajta útra, ahol nem az lesz a jó, hogy beszélgetve, filozofálva, hülyéskedve felökörködöm magam 6000 m-re, hanem az, hogy meditálva, fotózgatva teszem meg az utat. Voltam eleget egyedül, "tudok egyedül lenni". Nem leszek magányos

október kimaradt

Azt mind tudjuk, hogy az idő nem homogén eloszlású. Néha lekvárszerűen besűrűsödik, megáll benne a fakanál, máskor meg elillan mint az éter (nyilván a dimetil-éterre gondolok). De hát ezt már rég megmondták a nagyok, én csak bólogató János lehetek itt. Persze lehet, hogy csak a téridő kontinuum bomlott meg, de az eredmény ugyanaz: az idén nem volt október! Ezzel én nagyon elégedett vagyok, mert így nyilván nem vagyok hanyag és egy teljes hónapig nem írtam semmit, nem volt születésnapom és maradtam fiatalabb egy évvel, sőt, a fogamat sem gyökérkezelték, nem fájt szörnyen és nem fizettem érte egy vagyont.
Most novemberben megint gondolok a Kili-re, próbacsomagolásokat végzek, vásárolok. Egyelőre csak robotszerűen, mert sokkal fontosabb, komolyabb dolgok kötik le a gondolataimat, most más a fő feladat. Inkább csak úgy van jelen, hogy a naptárba már Kili előtti és Kili utáni bejegyzéseim vannak, tehát egyszercsak el fogok menni és egyszercsak vissza fogok jönni. Majd decemberben, hóhullás közben biztos mélyebben fogom megint érezni, hogy egy álom épp készül teljesülni.