20

Elkezdődött a visszaszámlálás. Nem tudom mikortól kellett volna, de ma jutott először eszembe, hogy most már olyan közel a T0, hogy vissza kell számolni. Az év vége sűrű és továbbra sincs időm a hegymászásról mélázni. Nem olvasok könyveket a túráról, nem nézem az internetet, legfeljebb az időjárást, hogy mire készüljek. A csúcson -7 fok körül van, egy nappal előtte 0 fokra lehet számítani a tábor területén. Hát, nem a hideg lesz a legnagyobb gond. Év elején még úgy terveztem, hogy szeptembertől fordítom komolyra az edzéseket, most azt gondolom, hegy alatt abrakolni nem érdemes. Az utazótáska már rég ott dagad a szobában, most már tényleg csak el kell indulni és kész.

egyedül

..de nem magányosan. Emese nem jön. Hirtelen történt, egész egyszerűen nem engedte el a munkahelye. Valahol nyilván hibás, hogy ez nem egy fél évvel ezelőtt derült ki, de most már mindegy. Engem ez persze rosszul érint, mert nagyon sok felárat kell fizessek mint "solo traveller". Mivel nem volt és nincs a fejemben az, hogy ez az egész mennyibe fog kerülni, így azt sem tudom kiszámolni, hogy így most mennyivel több valójában. De úgysem az anyagi oldal számít egy álomban. Egyszerűen csak át kell fordítani egy más fajta útra, ahol nem az lesz a jó, hogy beszélgetve, filozofálva, hülyéskedve felökörködöm magam 6000 m-re, hanem az, hogy meditálva, fotózgatva teszem meg az utat. Voltam eleget egyedül, "tudok egyedül lenni". Nem leszek magányos

október kimaradt

Azt mind tudjuk, hogy az idő nem homogén eloszlású. Néha lekvárszerűen besűrűsödik, megáll benne a fakanál, máskor meg elillan mint az éter (nyilván a dimetil-éterre gondolok). De hát ezt már rég megmondták a nagyok, én csak bólogató János lehetek itt. Persze lehet, hogy csak a téridő kontinuum bomlott meg, de az eredmény ugyanaz: az idén nem volt október! Ezzel én nagyon elégedett vagyok, mert így nyilván nem vagyok hanyag és egy teljes hónapig nem írtam semmit, nem volt születésnapom és maradtam fiatalabb egy évvel, sőt, a fogamat sem gyökérkezelték, nem fájt szörnyen és nem fizettem érte egy vagyont.
Most novemberben megint gondolok a Kili-re, próbacsomagolásokat végzek, vásárolok. Egyelőre csak robotszerűen, mert sokkal fontosabb, komolyabb dolgok kötik le a gondolataimat, most más a fő feladat. Inkább csak úgy van jelen, hogy a naptárba már Kili előtti és Kili utáni bejegyzéseim vannak, tehát egyszercsak el fogok menni és egyszercsak vissza fogok jönni. Majd decemberben, hóhullás közben biztos mélyebben fogom megint érezni, hogy egy álom épp készül teljesülni.

Bizonytalanságok

A nyarat végigköhögtem, ami arra volt jó, hogy belegondoljak mi van ha mégsem? Mi van ha valami közbejön, ha kiderül, hogy valami olyan betegségem van, ami miatt nem tudok felmászni? Nem amputált fél lábra gondolok, mert akkor felugrálok, hanem valami komolyra. Meg arra is jó volt, hogy rávezessen, el kell kezdeni az edzést. Párszor 5 km-t lefutottam, most készülök a 6 km-re, habár az edzés legalább annyira mentális kell legyen.
A packing list-et is elkezdtem összeállítani, épp időben, hogy rájöjjek szinte semmim nincs ami kell egy ilyen úthoz. Gondolhattam volna, hogy egy régi zsák, egy kitaposott bakancs és pár csomag papírzsebkendő még nem elég. Persze van időm, csak az meg pofátlanul repül.

Ujabb elojatek

Megy ez nekem :)

Saját Nokia telefonjáról küldve

Etna obsession

Elojatek a Nagy Uthoz :)
Saját Nokia telefonjáról küldve

Tudomány, művészet, vagy belső béke?

Mint egy egyenlő oldalú háromszög alapú prizma ami lassan forog a fényben és közben különböző képeket és színeket vetít a falra, valahogy így érzem az Utat. Örülök, hogy Emese kitalálta, hogy valami kutatást csináljunk, máris jönnek a gondolatok, tervek, várom a július végére ígért research plan-t. Bizonyára valamilyen szociológiai téma lesz, ami illeszkedik az USA-ban divatos social justice témakörhöz. Ilyesmit még úgysem csináltam.
Aztán máskor a másik oldalát mutatja felém és a tájat máris a fényképezőgép keresőjén keresztül látom. Megkívántam az olyan gépet aminek cserélhető az objektíve, aminek van 300-as fókusza is, ami élőbb színeket ad, van külső vakuja stb, stb. Hátha túl tudok lépni az átlagturista képsorozaton és horogra akad valami nagyvad - mint régen.
Majd jön a zöld sugár és nem engedi elfelejteni, hogy ezek csak díszes kiegészítők és valójában a belső hegymászás a legfontosabb.

Technika forever

Ez meg mindig nem arrol szol, amirol a blog cime szerint kellene, most egyszeruen csak tesztelem, hogy mobil telefonrol hogy lehet blogbejegyzest kuldeni.
Valami fotot is csatoltam, fogalmam sincs mit.

Saját Nokia telefonjáról küldve

Apró lépések

Remélem maga a hegymászás gyorsabb lesz, mint ahogy a bloggal haladok. A sablon nem olyan lett, amilyennek akartam, elveszek a háttérszínek (értelmetlen) módosítgatásában, ahelyett, hogy a lényeges dolgokkal foglalkoznék. Például kinek írom a blogot? Miért is? 54 évig jól meg voltam nélküle, fotókat megmutatom annak akit érdekel, mesélni úgyszintén, akkor most ez minek? Talán mert segít megfogalmazni és kimondani (mindegy kinek címezve) dolgokat, talán mert tükrözi a pillanat hangulatát, talán mert egyre feledékenyebb vagyok :(

Zéró pont

Ez csak a szándékot jelző első bejegyzés. Nem tudok blogolni, eddig csak hallottam róla - mind többet - de gondoltam, hogy ha politikusok is értenek hozzá, nem lehet olyan bonyolult.