A nyarat végigköhögtem, ami arra volt jó, hogy belegondoljak mi van ha mégsem? Mi van ha valami közbejön, ha kiderül, hogy valami olyan betegségem van, ami miatt nem tudok felmászni? Nem amputált fél lábra gondolok, mert akkor felugrálok, hanem valami komolyra. Meg arra is jó volt, hogy rávezessen, el kell kezdeni az edzést. Párszor 5 km-t lefutottam, most készülök a 6 km-re, habár az edzés legalább annyira mentális kell legyen.
A packing list-et is elkezdtem összeállítani, épp időben, hogy rájöjjek szinte semmim nincs ami kell egy ilyen úthoz. Gondolhattam volna, hogy egy régi zsák, egy kitaposott bakancs és pár csomag papírzsebkendő még nem elég. Persze van időm, csak az meg pofátlanul repül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése